2011. július 26., kedd

Kebab City Nyíregyháza


Kapom az arcomba naponta, hogy egyél egy ilyet, meg az igazi török ízek világa...Úgy voltam vele ma délben, hogy lássuk a medvét, nézzük milyen kebab és gyros készül a gyrosnak nevezett húsos szendvics fővárosában, Nyíregyházán.

Délben érkeztem, de alig hittem a szememnek, azt nem gondoltam, hogy sorba kell állnom, de az igencsak meglepett, hogy egyedül fogok étkezni egy jó helyen lévő, jónak tűnő falodában. Árban kellemes, 850 forintért kínált tál mellé kaptam egy 2,5 decis üdítőt, ami a nyitás alkalmából járt, ajándékba. Potya, szeretem. Első ránézésre nem volt valami meggyőző a mennyiség, a sült krumpli tipikusan magyar, metros, tescos vagy bármilyen, amit nem szeretek, szerintem Ezel sem ezzel tömi a búráját két bosszúállás között. Csípős ketchup, zöld saláta, csirkehús valami szósszal, amit nem ismertem fel, pita mellé. Ízre finom, meleg, kellemesen csíp, nem olyan mintha tüzet nyomnék le a torkomon, ízletes. A fél adag elfogyasztása után éreztem azt, hogy a mennyiség csak ránézésre tűnt kevésnek, pontosan fogyasztható emberes adag. Lehet a porcelán tányér és a fém evőeszköz zavart meg, hiszen gyros-kebab-gyorsétterem szinten nem ehhez vagyok szokva. Ennek is köszönhetően azt kell mondanom a hely korrekt, ingyenes wifi, gusztusos berendezés, terasz és mindez a központban, este kilencig nyitva. De a húsos szendvicsek világában nagyon fel kell kötnie az alsót a hely gazdájának, mert elsőre vannak olyan helyek a városban amelyek lenyomják, de kezdésnek nem rossz, csak nehogy eltűnjön a süllyesztőben.



Ha az iskolás osztályzatok alapján értékelek, akkor 3/4-re, vagy egy jó erős 3-ra értékelném a helyet. A tál finom, elég, de az objektum kong az ürességtől és ez rányomja a bélyegét a hangulatra. Tessenek menni enni!

Kezdetek

Minden kezdet nehéz. Borzalmas egy ekkora közhellyel indítani egy blogot, vagy bármit, de tényleg így van. Andrissal már 2008-ban beszéltük, hogy meg kellene osztani az emberekkel a táplálkozásunkkal, élményeinkkel, észrevételeinkkel kapcsolatos dolgokat. Ekkor én már írtam a saját, autós blogomat, ezért javasoltam neki, hogy kezdjen bele a hol egyek gyros-t.hu-ba. Ez mind a mai napig nem történt meg, sajnos, vagy szerencsére. Most megteszemén, hiszen imádok zabálni, szoktam is, járok olyan helyekre a munkám miatt ahol jól főznek és ha szerencsém van meg is kínálnak. Erről szól a napi potya. A többi már részletesebb leírás lesz a helyről, a tápanyagról, hangulatról. Szubjektíven, az általam képviselt elfogadható-elviselhetetlen stílusban. Szóval, kezdjünk bele, szakállka és Dipankrin elő!