Olyan helyen fogyasztottam, ahová kevesen vágynak. No nem enni, hanem ott lenni. Hiszen itt nem "Enni vagy nem enni" volt a kérdés, hanem az, hogy idegekkel bírom-e. Szóval egy ápoló és gondozó otthon konyháján csöppentem bele egy napi menübe kiegészítve egy kellemes Erzsébet napi sütemény bombával. Az ebéd tejfölös zöldbab levest és csülökpörköltet sós burgonyával foglalt magában káposztasalátával. Mindezt egy remek ukrán Fanta naranccsal (amelyről tudni kell, hogy kicsit intenzívebb az íze) sikerült leöblíteni. Ezt a remek potyát pedig habos gesztenyés szelettel és zselatinos gyümölcstortával sikerült megkoronázni. A körülöttem tartózkodó gyerekektől eltekintve kiváló ebéd volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése